Virrasztó Blog

Első virrasztás

2021. május 09. 19:08 - vidzsil

Íme, az ajtónál állok és zörgetek. Ha valaki meghallja szavamat, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele étkezem, és ő énvelem. (Jel 3,20)

Alkonyodik, és az első virrasztásnak nekigyürkőzni mindig a legnehezebb. Talán nem is megy soha teljesen saját erőből. Meghajlik az akarat, legyen bármilyen acélos is, olyan aszketikus tornagyakorlatok előtt, amelyekkel a modern európai ember legfeljebb "molyszagú" filoszok által idézett, ősöreg szakállas bölcseknek tulajdonított legendákban találkozik. Nem aludni, amikor aludni kéne, abbéli hitből, hogy ez az áldozat valamiképp a világ javára válik, hogy 2000 év elteltével is hozzákapcsolódik Krisztus művéhez, és így a megváltás egyszeri, mégis az időn kívül örökké ismétlődő aktusának társává teszi a kalandort, aki bemerészkedik a test és a lélek éjszakájába

 

2.jpg

 

Virrasztani és őrizni a kultúra gyengén pislákoló lángját akkor, amikor úgy tűnik, hogy már sokadjára ugyan, de az ember ismét a szakadék szélére sodródott, miközben szorosan magához vont hübriszével lejti egyre őrültebb fordulatokba rántó haláltáncát. Egy szalmaszálat dobni az elszabadult gőzmozdony elé, bízva abban, hogy valami isteni csoda folytán ez elég lesz a dolgok megváltoztatására, és hinni abban, hogy ezt nem megtenni ugyanolyan bűn, mint pattogatott kukoricát majszolva várni a becsapódást a többiekkel. 

Virrasztani, és a mécses apró lángjával rávilágítani olyan értékekre, melyek valamilyen általam nem ismert okból nem kapták meg az őket megillető reflektorfényt, vagy már rég félrerúgták őket újabb, divatosabb irányzatok, de most aktuálisabbak, mint valaha. Szigorúan szubjektív, még az értéksemlegesség látszatára sem törekvő blogot írok könyvekről, filmekről, és ezeken keresztül szellemi áramlatokról, etikáról, morálról, ahol felesleges keresni vagy számonkérni a szakkönyvek és tudományos diszciplinák specifikált tudását és stílusát, egyszerűen párbeszédre hívó benyomásaimat osztom meg. Olyan műveket mutatok be, melyek reményeim szerint segítenek irányt adni a hozzám hasonló keresőknek; ébren tartanak, amikor már lebukna a fej, mielőtt elsötétedne minden. Az Úr Jézus kísérjen minket ezen az úton, és Isten áldása legyen rajtunk!

Forrás:

Káldi Neovulgáta Szentírás: János Jelenései, 3. fejezet,  20. vers,Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat, 2013.

William Holman Hunt: A Világ világossága c. festménye

 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://virraszto.blog.hu/api/trackback/id/tr1516527422
süti beállítások módosítása